|
Azok a számolási feladatok, amelyeket ma már egy alsó tagozatos kisdiák
is könnyedén megold, az ókorban komoly problémát jelentettek. A technika
azonban segítségére sietett a számolással bajlódóknak: kifejlesztettek
egy olyan eszközt (abakusz), amelynél a számolások megkönnyítésére
négyszögletes lapocskákat használtak, amelyeken párhuzamos vonalak
jelölték az egyes “számjegyeket”. Minden vonalra annyi kavicsot helyeztek amennyi
az egyik számnak megfelelt. Ezeket a kövecskéket a rómaiak calculus –nak nevezték (ejtsd: kalkulusz),
innen ered a kalkulátor
szó is. A rómaiakat megelőzően már Egyiptomban is használtak
kalkulusz típusú számolóeszközt, de hasonló szerkezeteket készítettek
a kínaiak (suŕn pán), a
japánok (szoroban), az oroszok (szcsoti) is.
|
|
Mivel
az általunk szervezett verseny nem csupán programozási feladatok megoldását
célozza, hanem ugyanakkor felhasználói feladatok megoldását is, úgy
véltük, hogy a kalkulusz megnevezés jelképesen utal arra, hogy a programozási
feladatok megoldásához világos gondolkodásra, rendszerezett tudáshátérre,
azaz megfelelően a helyükre illesztett kövecskékre van szükség.
A megnevezés utal egyben arra is, hogy napjainkban - így az általunk
szervezett versenyen is – szinte bármilyen feladat megoldásához
szükség van számítástechnikai eszközökre, azaz kalkulátorra. A latin elnevezés magyar megfelelőjét
választottuk, utalva ezáltal arra is, hogy a versenyt a magyar tannyelvű
középiskolák diákjai számára szervezzük, hagyományteremtő szándékkal.
|
