Március 26-án, reggeli órákban indult a repülőgépünk Budapest irányába. 7-es kis csapattal érkeztünk, 6 diák és a kísérőtanárunk, József Éva tanárnő. Budapestről egy 2 órás vonatúttal jutottunk el Szegedig. Szegeden délután elfoglaltunk a szállásunkat és még volt egy kis időnk felfedezni a várost, mielőtt elmentünk volna pihenni.
Március 27-én volt Bruce Alan Beutler, Nobel-díjas kutató előadása, de ezt megelőzte egy felkészítő előadás, amelyet Bán Sándor tanár úr tartott. Ez az előadás magyar nyelvű volt, annak érdekében, hogy minél jobban megértsük a Nobel-díjas munkáját.
A előzetes felkészítés után érkeztünk el a program igazán nagy eseményéhez, a Nobel-díjas mehívott beszédéhez. Az érkezésünkkor kapott programfüzetben az állt, hogy Bruce Alan Beutler: A journey in immunology by way of genetics. Egyikünk se tudta, hogy mit várjon ettől a bemutatótól, minek eredeti címe se, illetve a szóban forgó tudós neve se volt nagyon ismert számunkra. Viszont ennek a chicagói mosolygós kutatónak sikerült csupán két óra leforgása alatt a biológia egy igazán új ágazatába bevezetnie minket: az immunológiába és annak működésébe. Miután megismerkedtünk az immunológia alapjaival, rá is tértünk az ő kutatásaira. Amikor baktériumok, vírusok és más mikroorganizmusok támadják meg az emberi szervezetet, az immunrendszer munkához lát. Két védelmi vonala van, a veleszületett immunitás és az adaptív immunitás. Bruce Beutler hozzájárult annak megértéséhez, hogy miként érzékeli a szervezet az idegen betolakodókat, és hogyan aktiválódik a veleszületett immunitás. Beutler 1998-ban mutációval rendelkező egerek tanulmányozásával talált meg egy gént, amely szerepet játszik egy olyan receptor kialakulásában (LPS receptor), amely megköti azt a lipopoliszacharidot (LPS-t), amely egy olyan anyag, amelyet számos patogén baktérium termel. Végül 2011-ben kapta meg a fiziológiai Nobel-díjat az LPS-faktor felfedezéséért. Beszéde végén bemutatta aktuális kísérleteit, amit mai napig egereken végez, új fenotípusokat létrehozva. Közel 60.000 mutáció elvégzése után sikerült egy pár olyan fenotípusú egeret találni (pl. icebreaker típus), amely rákrezisztens. Napjaink lehetőségeit kihasználva, egy sokkal fejlettebb technológiával tud dolgozni, ami felgyorsítja kutatásait. A beszéd lejártával energiánk már hanyatlott, viszont tátott szájjal és csodálattal tele hagytuk el a termet. A napnak ezzel közel sem volt vége.
A Nobel-díjas kutató előadását háromféle labor követte (szövettan, ELISA, ecetmuslica). A szövettanos labor arról szólt,hogy volt egy 1 órás gyorstalpaló pár egészséges és beteg szövetről, amelyek össze voltak hasonlítva. Ezt követően csapatokba osztva azonosítottuk a számunkra kiosztott 3 beteg szövetet. Az volt a feladat, hogy különböző sajátosságot és elváltozást észrevegyünk a szöveteken és ezek után azonosítsuk az adott betegséget.
A csapatból 2 diák ecetmuslicák genetikai mutációinak megfigyelésére és kategórizálására szakosodott laborgyakorlaton vett részt. Egy iskolai laboratóriumban négyes vagy hatos csoportokba osztottak minket, majd 5 különböző mutációval rendelkező elaltatott ecetmuslicákat kaptunk. Egy fél órás bemutató után, ahol elmondtak minden lényeges tudnivalót, az volt a feladatunk, hogy a jegyzőkönyv alapján kategorizáljuk a muslicákat mikroszkóp segítségével. A csapatmunkának köszönhetően rövid idő alatt sikerült megállapítani a muslicák mutációit majd további kísérleteket végeztünk mostmár ébren lévő példányokkal. A kísérlet lényege az volt, hogy megállapítsuk a muslicák röpképességét és sebességét, amik szintén genetikai mutációtól függenek. Amint lejárt a laborgyakorlatra szánt egy óra, jegyzőkönyvvel a kezünkben és tudással a fejünkben hagytuk el a labort.
Egy másik laborban mindeközben teljesen más kísérlet folyt… Az ELISA egy diagnosztikai eszköz, amelyet leginkább a gyorstesztekhez használnak. Ez a módszer az antigén-antitest kölcsönhatáson alapszik és két típusa ismert a direkt és a szendvics ELISA. A laborgyakorlat során a direkt ELISA került elvégzésre, ami a következőként zajlott: a strip első 3 helye pozitív, a következő három negatív kontroll a következő 6 helyen pedig két eltérő minta kapott helyet. Miután a fehérjék kötődtek a felülethez a mosás következett. Ezután minden zsebecskébe elsődleges antitest került és újra a várakozás és a mosás következett, majd a másodlagos antitest következett, majd egy újabb mosás és végül minden zsebbe belekerült az enzim. Ezután láthatóvá váltak az eredmények, mert a pozitív eredmények színesek lettek.
Szegeden az utolsó esténket egy gálaesttel zártuk,ahova Magyarország különböző részeiről néptánc csoportok érkeztek és egy gyönyörű előadást mutattak be. Ezt követően egy vacsorára került sor,a Szegedi Nemzeti Színházban. Köszönjük a csodálatos élményt a Nemzeti Tudósképző Akadémiának.
A csapat tagjai: Barta Lehel, Bujáki Borbála, Kutasi Szende, Máthé Zsuzsánna, Orbán Adrienn, Szilágyi Zsuzsánna
